Szeretet befőtt:)

„Mindenki annyit él, amennyit szeretett. Aki szeretetet nem adott, semmit nem adott. Aki szeretetet nem teremtett, semmit nem teremtett. „/Lev Tolsztoj/

Ma akadtam rá ezekre a képekre: Mik is ezek.(?)Szeretet Befőttek? Világító üvegek? Hangulatlámpák? Sok kedves üzenet tartói?

Az utóbbi években készítettem néhány ilyen festést is.:)> Óvónéniknek, dajka néninek készültek ajándékba.. 🙂

A kivitelezési lehetőségeik változatosak:Ovis jeles ábrákkal,akrilfestékkel, gyerekek ujjlenyomataival, üvegfestéssel készültek. A gyerekek szívhez szóló személyes kis üzenetei tették teljessé mindegyiket.🙂

What are they? (?) Canned love? Luminous glasses? Mood lights? Holders of many kind messages? In recent years, I have made some of these paintings as well.:)> They were made as gifts for kindergarten teachers and babysitters.. 🙂 Their design options are varied: they are made with logos of kindergarten, acrylic paint, children’s fingerprints, glass painting. Each of them was completed by the children’s heartfelt personal messages.

Ballagási ajándék-festett kaspó

„Az igazi ajándék az egyik ember számára a másik ember lehet, a másik szívtől szívig érő szeretete.”/Simon András/

Csoport és egyéni ajándékként is készült néhány kaspó festés is. 🙂😍🥰

„Útjaink százfelé válnak, de szívünk egy célért dobog, nekivágunk a küzdelmes mának, és épít karunk egy szebb holnapot.” /Arany János/

Ilyen, amikor csak nevek kerülnek egy kaspóra. 🙂🥰😊

Ballagás-évzáró ajándék-festett porcelán tányér

„Mindenki furcsa valamiben. Örülnünk kellene az egyéniségünknek.”/Johnny Deep/

Készült néhány tányér festés is. 🙂 Minden kis csoport egyéni jelei alapján, egyéni stílusban.. 🙂😍

Ballagási ajándékok készültek:)-Festett kaspók, órák, tányérok:)

„Az ajándék sokszor többet beszél, mint amit a legékesebb szavakkal, vagy íróművészettel kifejezni lehet. „/Gonda Béla/

Egyik nagy kedvencem: ezek a piszén pisze kölyökmackós kis 12 cm-es kaspók.. A búcsúzó kis ovisok jeleivel díszítve. 🙂

„Ahová kéne menni, de menni! Barlangba bújni, mászni a fákra, de nem csak egyre-legalább százra!”/Kormos István-Vackor honvágyat érez/