Szerencsésnek érzem magamat, hogy néhány emlékem van az anyai dédnagymamámról, s sokkal több a nagymamáimról. Mindannyian a családot tartották a legfontosabbnak. A gyerekeiket féltőn óvták/néha talán túl is aggódták/ és szerették. Anyukám is hasonló értékek mentén él, jó pár éve már nagymamaként.
Ami közös bennük, mint generációs örökségek: kitartás, törődés másokkal, s magukkal is. Mindig voltak céljaik, s ezek jelölték ki számukra az életük útját. Én úgy érzem, hogy anyává válni vízválasztó dolog. Van egy anyaság előtti életem, énem, s „megszületett”/kialakult/ az anya bennem, mialatt az első gyermekemmel voltam várandós.
Jelenleg a gyerekek fontos szerepet töltenek be az életemben, a támogató nevelésüket nagy felelősségnek érzem. /Azaz annak a megvalósítását, hogy hogyan is legyek jó példa számukra a mindennapi dolgok megélésével kapcsolatban. / Lényeges segítség ebben az életszakaszban /is/ az önismeret, önfejlesztés.
Nekem nagy kihívás állni a frontot a háziasszony szereppel járó feladatok, a gyerek nevelés, a párkapcsolat és a hivatásom feladatköreiben. /Az egyensúly sajnos el-elmozdul. Hol erre-hol arra a területre terelődik át a hangsúly. / Azonban anyaként, nőként, jelentősége van számomra a működő párkapcsolatnak, továbbá, hogy harmonikus családi légkörben fejlődjenek a gyermekeim. Ezek megvalósítása, és fenntartása miatt különösen fontosnak tartom, hogy törődjünk magunkkal, testi-lelki töltéseinkkel. Hiszen egy anya a motorja, tűzhelye a családnak /még ha éppen nem is ő főz:)/. Ennek a tűznek a lángját táplálnunk kell magunkban, hogy minél tovább szeretetet, fényt, melegséget, energiát, tisztaságot, örömöt tudjunk adni a családunknak.
Köszönet minden Édesanyának!
