Egyszer, sok-sok évvel ezelőtt, amikor ezen a padon időztem egy kicsit, /Ciprus, Cape Greco/Ayia Napa/ partszakaszán/ a mesehősökhöz hasonlóan úgy éreztem, mintha elértem volna a Világ peremét. A mérhetetlen víztömeg és az ég találkozásának látványa mindig ezt az érzést kelti bennem, ha néha- néha feltűnik életutam során. A Föld hatalmas mélységeket és magasságokat rejt, s a tengerek, óceánok, valamint a nagy alföldi rónaságok tükrözik a végtelent… Hálát érzek mindenért, amit a Föld nekünk adott és folyamatosan ad. Mi is tartozunk neki annyival, hogy vigyázunk természeti kincseire, erőforrásaira. 🙂
