Gyerekkorom óta legkedvesebb időszak szàmomra az év során az Adventi időszak, s maga a december hónap. Sok-sok apró meglepetést rejt magában különösen a gyerekeknek. /Az Adventi naptár nyitogatása napról napra külön élmény.:)/
Felnőttként a készülődés öröme hatja át a lelkemet általában. Azonban ebben a kesze-kusza, vírusos helyzetben nehezen hangolódtam rá az ünnepekre. Közeledett a karácsony rohamosan, de nem éreztem át, hogy a szeretet ünnepére készülnék. Mozgalmas is lett az év vége. Sok volt az információ áradat, a rengeteg szomorú hír ismerősökkel kapcsolatban, elhúzódó betegeskedésekről, stb… Egyedüli bizodalmam abban volt, hogy egészségben megmaradunk az ünnepek tájékán is.. S nem csak mi, hanem a hozzátartozóink, rokonaink, barátaink is.
A gyerekek várakozásának öröme átragadt rám is a karácsony előtti napokban. A mézeskalács fűszeres illata keveredve a fenyő illatával Szenteste a lelkemig hatolt. Megfeledkezve a külvilág bajáról, eszembe jutottak a gyerekkorom karácsonyai. Ez segìtett a karácsony hangulatának erősìtésében. Hálával gondoltam arra, hogy egészségesek vagyunk, s minden közeli hozzátartozónk is az.
Családi közös alkotások is születtek kikapcsolódásként karácsony napjaiban nálunk. Egy-egy szerettünk ajándékának készítésébe bekapcsolódott a fél család. Igazán egyedi bögrefestések születtek ezáltal.
A karácsonyi ünnepek szűk körben teltek, egy-egy közeli családdal találkozva. Meghitt, rövid találkozások voltak ezek..
Reményekkel telve tekintek a következő évre, s hogy a szeretet érzése felerősödik a szívekben így az ünnepek tájékán, s meg is marad egész évben. (Dacolva a bennünket érő kihívásokkal.)