Szerző: Elvira

Nyáron, mikor több a napfény, más évszakokhoz képest, valahogy sokkal nagyobb energiát érzek magamban a tevékenységeim végzéséhez…. a mindennapi élet éléséhez. ( Hamarabb ihletet merítek mindenből, s az alkotás is könnyebben megy ilyenkor. )

Számodra mit jelent a nyári időszak? Milyen szépségeket látsz meg benne?

Nekem a nyár maga:

a gyerekzsivaj, móka, kacagás, kocogás, ízek, színek, virágok kavalkádja.

A szabadban tartózkodni minél többet, kirándulni, természetet járni, pihenni, kikapcsolódni, erdő zöldjében gyönyörködni, fák árnyékában hűsölni. 🙂

A frissen vágott fű illatának, víz párájának érzését, a rét színes virágainak csodálatát, a napfény ”ízét”. Meleg-hűs nyári éjszakákon a csillagos égbolt fürkészését.

Személyes kapcsolataink ápolását, találkozások lebonyolítását, vidám baráti beszélgetéseket.

A konyhában üvegbe zárni télire a nyár ízeinek egy részét.  /Milyen jó lesz ezeket fogyasztani  néhány hónap múlva. 😊/

Igyekszem megélni az élet apró örömeit ebben a mozgalmas, színes időszakban is!

Vidám nyarat kívánok mindenkinek sok szeretettel! 🙂

Június harmadik vasárnapja….ekkor köszöntjük az édesapákat, nagypapákat. Megérdemlik, hogy megemlékezzünk a család tartó oszlopairól. Szerepük nem csupán a család eltartásában, anyagi támogatásában nyilvánul meg. Hatalmas felelősségük van abban, hogy milyen példát mutatnak a gyermekeiknek. Férfiként, férjként, apaként hogyan, s miként nyilvánulnak meg a családban, az életükben. A gyerekek, mint a következő generáció tagjai a szüleikkel kapcsolatos tapasztalataikat magukba szívják felnövekedésük során.

Időnként érdemes végig gondolni, hogy mi mit kaptunk az apánktól, mit is köszönhetünk neki?

Számomra apukám példát állít, kreatív emberként a munkája, élete során megnyilvánuló ötleteivel, kézügyességével. Férfiként lendületes, fáradhatatlan a tervei véghezvitelében, lebonyolításában. Bármivel fordulhatok hozzá, mert megértő apa, amolyan jó, igazságos király. 😊    

Köszönet minden Édesapának!

Pedagógusnap körül elmerengtem, hogy milyenek is voltak az én tanáraim?Különösen az általános iskolai, közép iskolai pedagógusokra gondolva.

 Ki, hogyan hatott rám gyerekként? Vettem-e át tőlük valamit, mint a jó példáktól szokás? Milyen is volt a jó tanár?

Az alsó tagozatban még nem tűntek fel számomra a „gyarló emberi” tulajdonságaik. Felső tagozatosként már észrevettem, hogy ki mivel küzdhet, milyen nekem nem tetsző tulajdonsága van egy-egy pedagógusnak. Időnként a gyerek társak is felhívták a figyelmemet a „gyarló emberi” dolgokra egy-egy tanárral kapcsolatban. /Még ha nekem nem is voltak fókuszban ezek a jellemzők./ A nevelőink annak ellenére, hogy mindannyian küzdhettek az otthoni, magánéletbeli problémáikkal, elmondható, hogy gyerek centrikusak voltak.

A tanerő tagjai között voltak humorosak, találékonyak, kreatívok, műveltek… és még sorolhatnám. 🙂 Jó tanári mintáink voltak, amit a hitelességükkel, következetességükkel alapoztak meg. A gyerekek felé tudtak fordulni, toleránsak voltak velünk. Többségükről egy fajta feltétel nélküliség érződött. A megbecsülésüket kifejezésre tudták juttatni verbális úton is. /Nem csak az osztályzatokkal. / Talán megértettek bennünket, s volt egyfajta szabadság határunk. /Még ha nem is túl tág. / Próbáltak figyelni az egyéni különbségeinkre. S tudtak aktivizálni bennünket az órák során is. Segítettek mindenkinek és igazságosan osztályoztak. 🙂

Rengeteg pozitív emléket fel tudok idézni a tanítóimmal kapcsolatban. Három „motivátor” oktatót tudnék kiemelni közülük: az általános iskolai rajztanárnőt, a magyar-orosz szakos tanárnőt, aki felügyelt ránk a középiskolai kollégiumban, és a közép iskolai matematika tanárnőt, aki az osztályfőnököm is volt egyben. Az első két ember az alkotásra biztatott, s támogatott, segített ebben. Az osztályfőnököm pedig a mindennapi életével, a humorával, emberszeretetével állított példát számomra. Ők jelentettek nekem biztos tanári pontokat az intézményi életem során. Köszönök nekik minden jót!

Külön köszönet minden pedagógusnak, akik gyerekekre hatnak, s hatni fognak a nevelői munkájuk során. 😊

A kijárási korlátozás megszüntetése utáni időszakban, már jobban rá tudok látni, hogy mit is adott ez a néhány hónap „bezártság” nekem, és a családomnak.

Tavaly ezt a járvány helyzetet, kijárási korlátozást, s ezek hozadékát az „elzártságot” el sem tudtuk volna képzelni az életünkbe. Úgy érzem a világ történelmet ír, s írt ebben a járványos időszakban.

Ennek az állapotnak a negatív hozadékát egyéni szinten, s országos szintem nem szeretném írásba is foglalni. Már „elfogadtam”, „megbékéltem” vele. Sajnos, ez egy mindenki számára külső, kívülről ható tényező, aminek a következményeivel muszáj megbirkóznunk.

Elgondolkoztál már azon, neked milyen pozitívumokat „adott” ez a bezártság?

Én mostanában elmerengtem ezen, s listába szedtem:

• Több együtt töltött idő a gyerekekkel (Az óvoda elkezdéséig volt ilyen tapasztalatom velük kapcsolatban.)
• Szemmel látható, tapasztalható a gyerekek fejlődése
• Látom a mosolyukat egész nap😊
• Érzelmi életünket érintő témák előtérbe kerülése a családon belül.
• A hála érzését gyakrabban alkalmazom az életemben jelen lévő dolgokkal kapcsolatban.
• Lélekben közelebb kerültem a közeli és távolabbi családtagjaimhoz
• A természet szépségének megtapasztalása a heti túrázások által
• A kreativitás fokozódott bennem, s a gyerekekben is, ami újabbnál újabb ötleteket hoz az alkotási folyamatainkba.
• Egészségmegőrzés fontossága nagyobb hangsúlyt kapott nálam. /Testi-lelki: mozgás, egészséges étkezés, társas kapcsolatok ápolása, lelki töltődés, alkotás./

A listám valószínű nem teljes, mert folyamatosan ébredek rá, újabb, s újabb meglátásokra. Ami még rengetegszer eszembe jutott az itthon töltött időszakban, egy Hérakleitosztól származó idézet: „Semmi sem állandó, csak a változás maga.”. A következtetés teljesen helytálló, az Élet folyamatos változás-változás-változás :), s bízom benne, hogy ez a változás sok-sok pozitív irányt mutat meg számunkra.

Testi-lelki jó érzéseket adó eszközök egyike a mozgás. 😊 Naponta minimum 10 perc, ahogy mondani szokták. /Jobb annál, mintha  nem csinálnánk semmit sem! /

Ez a mozgás lehet séta , kertészkedés, kerékpározás, lépcsőzés, tánc, futás, stb. Sok fajta edzés típusból, sport fajtából válogathatunk kedvünkre. Az aerob mozgásokat részesítsük előnyben mindenképpen! Fontos, hogy a levegőn legyünk, mozogjunk. A mentális egészségünkre, szervezetünkre kedvező hatással van.

Elmélyedhetünk az adott mozgás formában. Energiával töltődünk fel, miközben szívesen végezzük, megtapasztalva a Flow-élményt. Csíkszentmihályi Mihály (2001) szerint: „Olyan intenzívek ezek a pillanatok, hogy az élmény mélyen bevésődik az ember emlékezetébe, és ösztönzi arra, hogy ismét átélhesse.” A sport is az ilyen tevékenységek közé tartozik. Annyira örömteli, hogy az ember részese akar lenni. 🙂

A mozgás sokat jelentett az életemben, gyerekként, felnőttként egyaránt. Gyerekként sokat kerékpároztam, futottam. Rengeteget játszottunk a szabadban.

Emlékszem, húszas éveimben, mikor úgy éreztem, összegyűltek bennem a nyomasztó dolgok, sétáltam egy-egy távot szülőfalum felé, mikor éppen hazafelé utaztam. /Gyalog tettem meg az utolsó 8-12km-t. 🙂 / Felemelő érzés volt a határban sétálni. Föld utakon, vagy a gáton, a Kőrös mentén. A mezők virágait csodálva, madarak dalát hallgatva. S a langyos szellő simogatását érezve az arcomon. A sok feszültségnek nyoma sem maradt, mikorra lesétáltam az adott távot. Helyébe költözött a szeretet és a hazatérés öröme.

Ebben a korlátozott kijárással járó időszakban a természetvédelmi területek tanösvényeit látogatjuk meg a családdal heti szinten. Ezek a délelőttöket kitöltő séták az erdőben, rengeteget jelentenek számunkra. A gyerekek kiszaladgálhatják magukat kedvükre, dombra fel, s le. (Sokszor rácsodálkozom, hogy mennyi energia van beléjük szorulva.) Hatalmas lendületet kapunk a „zöldben” tett sétáktól a következő hétre, s a ránk váró feladatainkhoz. A természet közeliség lelket töltő hatással rendelkezik, néhány perc elteltével. /Nem tudatosan is. Ha hiszed, ha nem, így van./ Saját tapasztalatból is mondom. 😊

Manapság megfigyeltem, hogy én a “tömeg” futásban nagyon jó vagyok… > 😊 A gyerekekkel futok napi szinten egy kicsit, míg ők kerékpárjaikkal száguldoznak. /”Anya fut a kerékpározó gyermekei után”. >Erről még nem született fotó.😊 Annyira gyorsak vagyunk./

A héten a gyerekekkel a Madarak és Fák napja kapcsán beszélgettünk a természetvédelem jelentőségéről.

Megkérdeztem tőlük, hogy szerintük miért szükségesek a Földön a fák? Hiszen nem mozognak, nem csinálnak semmit../látszólag/ -„Árnyékot adnak, el tudnak bújni egyes állatok az ágaik között.”-hangzottak el a válaszok. Csodálkoztak nagyon, mikor megtudták, hogy az elhasználódott levegőből a fák “gyártanak” számunkra, s a többi élőlény számára is oxigént. Mondani is szokták, ha kivágsz egy fát, kettőt ültess helyette. 😊

A kertünkben lévő madáretetőket még javában látogatják a madarak. A nappaliból lehet látni, mikor egy-egy cinke csapat lakmározik, vagy éppen a zöldikék, rozsdafarkúak eszegetnek. Egy élő természetfilm zajlik előttünk nap, mint nap. Hálás vagyok azért, hogy a gyermekeimnek lehetőségük van arra, hogy meg tudják figyelni, milyen is egy-egy kismadár.

Pár hete egy zöldike neki repült az üveg terasz ajtónknak, nagyot koppant, s elszédült, kábán feküdt a teraszon… Szerencsére nem történt komoly baja. Tenyerembe vettem, megsimogatták a fiúk.. Egy kis karton dobozba raktuk, hogy abban “ébredezzen”. A gyerekeknek nagy élmény volt ez a gondoskodás. Hatalmas volt az öröm, mikor látták elrepülni a  magához tért madárkát. 🙂 /Továbbra is visszajár a kertünkbe eleségért. /

Szerencsésnek érzem magamat, hogy néhány emlékem van az anyai dédnagymamámról, s sokkal több a nagymamáimról. Mindannyian a családot tartották a legfontosabbnak. A gyerekeiket féltőn óvták/néha talán túl is aggódták/ és szerették. Anyukám is hasonló értékek mentén él, jó pár éve már nagymamaként.

Ami közös bennük, mint generációs örökségek: kitartás, törődés másokkal, s magukkal is. Mindig voltak céljaik, s ezek jelölték ki számukra az életük útját. Én úgy érzem, hogy anyává válni vízválasztó dolog. Van egy anyaság előtti életem, énem, s „megszületett”/kialakult/ az anya bennem, mialatt az első gyermekemmel voltam várandós.

Jelenleg a gyerekek fontos szerepet töltenek be az életemben, a támogató nevelésüket nagy felelősségnek érzem. /Azaz annak a megvalósítását, hogy hogyan is legyek jó példa számukra a mindennapi dolgok megélésével kapcsolatban. / Lényeges segítség ebben az életszakaszban /is/ az önismeret, önfejlesztés. 

Nekem nagy kihívás állni a frontot a háziasszony szereppel járó feladatok, a gyerek nevelés, a párkapcsolat és a hivatásom feladatköreiben. /Az egyensúly sajnos el-elmozdul. Hol erre-hol arra a területre terelődik át a hangsúly. / Azonban anyaként, nőként, jelentősége van számomra a működő párkapcsolatnak, továbbá, hogy harmonikus családi légkörben fejlődjenek a gyermekeim. Ezek megvalósítása, és fenntartása miatt különösen fontosnak tartom, hogy törődjünk magunkkal, testi-lelki töltéseinkkel. Hiszen egy anya a motorja, tűzhelye a családnak /még ha éppen nem is ő főz:)/. Ennek a tűznek a lángját táplálnunk kell magunkban, hogy minél tovább szeretetet, fényt, melegséget, energiát, tisztaságot, örömöt tudjunk adni a családunknak.

Köszönet minden Édesanyának!